Igen tudom, már most szörnyű vagyok, hirtelen csak eltűntem a föld színéről és semmi életjelet nem adtam magamról. Nem próbálok mentegetőzni, inkább elmesélem, hogy mi minden történt velem mostanában. Nem lesz rövid, lehet hogy annyira érdekes se, és nem akarok itt "menőzni" se semmi, csak szeretném megosztani mindenkivel, hogy milyen szerencsésnek érzem most magam.
Tehát hol is kezdjük. Erről még nem nagyon beszéltem szerintem, de most vagyok harmadéves egyetemista az ELTE Bölcsésztudományi Karán. Ennél bővebben nem nagyon szeretnék ebbe belemenni, a lényeges momentum inkább az, hogy nekünk az iskola által elő van írva, hogy kötelező szakmai gyakorlatra mennünk. Igaz, az iskola feltöltött egy listát, hogy hova lehet jelentkezni, de úgy voltam ezzel, hogy én megpróbálok valahova magamtól bekerülni. Én, a kis pozitív. :D Nem tudtam hogy kezdjek hozzá, mikor kezdjek el keresgélni helyeket, hova is szeretnék menni.
Egyik szép nyári nap a Facebook-omat böngészve megláttam az egyik magazin cikkét, ahol is egy csoportos beszélgetésre lehetett jelentkezni. Én pedig úgy döntöttem, hogy miért is ne jelentkeznék, hátha sikerül belátnom egy magazin mindennapjaiba. Mindössze 10 embernek sikerült úgymond bekerülnie a beszélgetésre, és a szerencsének köszönhetően, én is közéjük kerültem. Nagyon jó hangulatú beszélgetés volt, a magazinról, a cikkekről, ötletekről, vágyakról. A beszélgetés végén azonban úgy gondoltam, most vagy soha. Nem akarok később megbánni, hogy nem tettem fel azt a kérdést, ami nagyon foglalkoztatott. Így hát odamentem az egyik hölgyhöz, és rákérdeztem, hogy van -e a cégnél gyakornoki munkalehetőség.
Na és mit mondott? Egyet tippelhettek: IGEN. Persze ez nem volt ilyen könnyű. Megkaptam tőle a névjegykártyáját, amin volt egy e-mail cím is, és megkért, hogy küldjem el az önéletrajzom. Miután elküldtem neki, 2 héttel később kaptam egy választ, hogy szeretnék ha bemennék egy beszélgetésre. Itt már nagyon izgultam, főleg ahogy egyre közeledtek a napok. Végül eljött a nagy nap, és sor került, a mint később kiderült, állásinterjúra. Igyekeztem magamat adni, őszintén válaszolni minden kérdésre. Ekkor tudtam meg, hogy valójában 3an pályázunk a gyakornoki munkára. Később kaptam egy e-mailt, hogy a marketinges főnök is szeretne velem találkozni, így lassan de biztosan közeledtem a célom felé. A második interjún ha lehet, még jobban izgultam mint az elsőn, de a sok szituációs feladat és a kreatív feladatok nagyon tetszettek. Majd csak a válaszra vártam, hogy megtudjam, valóra válhat e az álmom.
Gondolom nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy igen, FELVETTEK. Hihetetlen élményekkel, kalandokkal és feladatokkal találkoztam már az első napokon, de ez szerencsére a mai napig nem változott. A cégnél mindenki nagyon nagyon kedves és segítőkész, nem érezteti senki velem, hogy lényegében csak egy gyakornok vagyok, és ugyanúgy részt vehetek egyes meeting-eken, mint mindenki más. Bevallom, hihetetlen élményekkel gazdagodtam ez alatt a lényegében 2 hónap alatt, és csak reménykedni tudok, hogy hosszú távon is ennek a szuper, kreatív és összetartó csapat tagja lehetek.
Ha érdekelnek titeket bármiféle részletek, csak kérdezzetek nyugodtan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése